A franciák megideologizálják a parfümök használatát, a világ gúnyával szemben – köztudott, hogy ők mosakodnak a legkevesebbet -, mindemellett történelmi hagyományaik is vannak erre a Napkirály óta. Úgy gondolják, nagy hibát követ el az, aki nem tudja megkülönböztetni egy virág illatát a borétól, egy rózsaparfümöt valami mástól, mi több, valami harmadik félét is közéjük kever.

A modern analízisek a gáz-fázisú chromatográfia segítségével a spektométerek igénybevételével, gyakorlatilag egy szaglószerv által az illatokat molekuláira bontja, kb. 100.000 illatot különböztetve meg. De még a bioszintetikus sémák által is egyszerűen kimutatható egy illat akár virág (jázmin, rózsa…), akár gyümölcs (szőlő, s annak bármelyik fajtája). Még meglepőbb az a megfigyelés, hogy a legparányibb illómolekulák (amelyeket akár a rovarok világában létrejövő pheromonok között fedezhet fel az ember s melyek között egyesek örömüket lelik) különböző magvak illóolajaiban vannak jelen természetes formában, de megtalálhatók a komlóban is. Vagy például a fakérgeken parazitáskodó hímbogarak, az Ips typhographus-ok ugyanezt a molekulát termelik. A lódarazsak (Vespa crabro) szintén pheromonokat bocsátanak ki vészjelzés gyanánt. És ez még mindig csak egy molekula. Például az öt szénatomos alkohol: Néha egyazon molekula különböző értéket hordoz egyetlen közegen belül. Egy-egy illatot egy-egy ember különböző okok miatt kedvel, visel a bőrén. Nem meglepő a parfümboltok bőséges kínálata, hiszen az illatok kavalkádjából az ember egyéni döntése alapján, személyes befolyásoltsága révén, s majd mindig megelégedve kerül ki. Az illatok diadalmenete nagyon régen elkezdődött, s tömérdek változata révén talán soha nem is ér véget.